2014. nov. 12.

2014. okt. 20.

لبلادي


2014. júl. 13.

A döntő

Ma este játszák a labdarúgó-világbajnokság döntő mérkőzését Brazíliában, és ahogy az már lassan megszokottá kezd válni tőlünk keletre, a minden figyelmet megragadó hatalmas sport- és médiaesemények paravánja jó aprópó a harcoló feleknek is. Így volt ez a legutóbbi nyári olimpia alatt, az orosz-grúz háború idején és így időzítették a kijevi zavargások véres fordulatát is az idei téli-olimpia legnézettebb időszakára. Most Ukrajna  készül döntő ütközetre Donyeckben. Reggel óta nehéztüzérséggel és repülőgépekkel támadják a megyeszékhely aglomerációját, a város teljesen be lett kerítve és semmi kétség nem lehet afelől, hogy az este folyamán végső rohamra indul a hónapok alatt nehézkesen talpraállított ukrán haderő. Drámai eseményeknek nézhetünk elébe, a konflikutus folyamán még soha ekkora haditechnika nem öszpontosult a térségben. Döntő mérkőzésről van szó, itt most nem lehet döntetlenre játszani.



2014. máj. 27.

Porosenukovics

2014. máj. 20.

Passport bitte!


"….Oroszország és Szlovákia egységes azon véleményében, hogy meg kell szüntetni az erőszakot Ukrajnában, és átfogó belső ukrán párbeszédet kell kezdeni az ország minden régiója részvételével – mondta Szergej Lavrov orosz külügyminiszter moszkvai sajtótájékoztatón, amelyet szlovák partnere, Miroslav Lajcakkal együtt tartott…"


Nehéz eldönteni, vajon simán a Kreml rendelte be a tótokat egy kis egyetértésre cserébe az elmúlt évtized ragyogó együttműködése okán, vagy végszóra Szlovákia is beszállt az osztoszkodásba és rárepülnek Kárpátaljára. Ügyes és igen váratlan húzás lenne ez a törpeállamtól, de valljuk be, logikus fejlemény: ők is szeretnének nagyobbak lenni. A Zákárpátszkoje-rajon, azaz a Zakarpatská oblászty végsősoron valóban az újdonász Csehszlovákiához került anno az utódállomok megalakulásakor, a jogalap megvan, többségi nyelve szláv (megannyi dialektussal), és hamár történelmi restauráció zajlik, piacképesebb elképzelés lehet a magyar irredentizmussal szemben a két háború közti győztes európai státuszkóhoz visszatérni, mint Szent István államához. Ahogy mondják, bátraké a szerencse! Hogy ez a bátorság mindig nagyhatalmak árnyékában eljátszott statiszta szerepeket takar? Az utólag szinte teljesen mindegy, nem szépségverseny ez. 


Egy biztos: Kárpátalja lakosságának uniós tagságot és útlevelet Ukrajna belátható időn belül nem tud biztosítani, ahogy egy szakadár orosz protektorátus pláne nem. Így várhatóan ez a cirka egymilliós tömeg ide húz, és nem kérdés hogyan oszlik meg majd köztük a magyar és a tót irányultság, bár ezen a téren Rákóczi népe tartogathat meglepetéseket. Tehát papírforma szerint kárpátaljai trianonra kerül sor a nem is távoli jövőben, és a mostoha sorsú régió két részre szakítva csatlakozhat majd az Európai Unióhoz. 




Ezzel persze semmi szokatlan nem történik ott, ez az a terület, ahol élve korábban is rekord mennyiségű útlevelet lehetett begyűjteni spontán, állampolgári jogon egy átlagos életút alatt, és ezt a hagyományt folytatva nem kétséges, hogy eljött az idő az aktuális igazolványcserére. "Most vagy soha" mondja a magyar, és ha ezt most szlovák torkok is visszhangozzák, sanszos, hogy pár éven belül a Vereckei hágón szlovák határőrök vigyázzák majd a schengeni határt.



Teljes szöveg: http://hungarian.ruvr.ru/news/2014_05_19/Oroszorszag-es-Szlovakia-meg-kell-szuntetni-az-eroszakot-Ukrajnaban-3473/.

2014. máj. 12.

2014. máj. 9.

Konyec filma


Vége a dalnak, új szakaszába lépett az ukrán konfliktus. Az előzmények kapcsán érdemes felidézni a nem túl nagy érdeklődést kiváltó, mintegy egy hónappal ezelőtti zaporozsjei eseményeket. Nagy fiaskó volt. A dnyepermenti iparvárosban a már megszokott módon induló kijevellenes tüntetés váratlan fordulatot hozott. A párszáz felvonulót hirtelen többezres ukrán-párti tömeg lepte meg, amely lassan hízva szabályos körbe fogva ejtette csapdába a maroknyi lázadót. A helyzet lassan drámaivá fokozódott, a körbezárt orosz aktivistákat liszttel, tojással, petárdákkal dobálták, akik egy idő után térdig álltak a mocsokban és az este leszáltával sem eresztették őket. A tíz órás, kimerítő patthelyzetben sorra estek össze a bennrekedtek, az életüket csak az időben megjelent és élő pajzsként felálló karhatalom védte meg. Végül rendőrkordon védelmében vezették ki őket a helyszínről. Az eset rettenetesen megalázó lehetett a résztvevőknek, de túl ezen az egész szakadár mozgalomnak figyelmeztető jelként szolgálhatott: nem elégséges a támogatottságuk. Ez itt Zaporozsjében legalábbis egészen biztosan kiderült. 

Az újabb és újabb hírek olvastán feltűnő kezdett lenni, a szereplők kis száma. Párszáz, pár ezer fő egy majd tízmilliós régióban, kisvárosokban, falvakban elszórtan biztosan nem elegendő egy mégoly megrendült erejű állammal szemben sem, mint amilyen a ma kaotikus Ukrajnája.    

Bárki is legyen az illető, bárkinek is dolgozzon, jól látja. A föderatív Ukrajna álma szertefoszlott, az országtól való rugalmas elszakadásé pedig végképp. A vasárnapra kiírt népszavazások  eredmény persze ettől még 99%-os oroszpártiságról fog tanúskodni, nyilván, a többiek el sem mennek majd. Vége a romantikus filmnek, ahol önrendelkezésről, önigazgatásról demokratikus keretek közt döntő polgárok veszik kezükbe sorsukat. Az előadás szép volt, a történet lebilincselő és fordulatos, de már csak a stáblista pereg a szemünk előtt. Most fel kell állni a székekből és ki kell menni az utcára a valóságba, ahol már ropognak a fegyverek. 



2014. márc. 17.

2014. márc. 2.

2014. febr. 20.

Black Square 99.