kiszabadítani Budaházi börtönéből.
Nem sikerült. De legalább egy mozgalmas
estét töltöttünk a Sugár úton és az Erzsébet téren.
Komoly buli volt, mindenfelé örömtüzeket gyújtottak
a fiatalok és le-föl rohangáltak. Miután a paprikás hangulat
egy idő után csípni kezdte a szemünket, úgydöntöttünk
leszaladunk a Gödörbe csörögni egyet.
A bejutás nem volt zökkenőmentes. Az üvegajtón
keresztül mutogattot valami minifűrer: kokárdával nem!
Na neee! Ezt hogy gondoltad? Miután a _kopasz_ portásokat
meggyőztem, legyenek már annyira hazafiak, és engedjenek be,
főnöküket meg ássák el, kanfasztikus időutazásba csöppentünk.
A Kontroll Csoport nyomta a mocskos _ellenzéki_ rakendrollt!
Alig köhögtem ki a tüdőmet, a levegőben terjedő spangli
füsttől kezdtem egyre szebb színben látni a világot,
de máris jött a következő döbbenet.
A színpadon Ági50(!) köztársasági érdemkeresztje
virított egy rózsaszín plüsspinába aplikálva.
Majd megjelent a Kendermag egyesület elnöki tanácsa, és
ünnepélyesen átvette az immár vándordíjjá avanzsált
kitűntetést. Még szerencse, hogy abból a sok rendőrből
- akik bátran küzdöttek a parkban ez alatt - egy sem
jött le razziázni. Elvihették volna vérvételre mind
a 70 megjelent lelkes rajongót, de hamar felfogtuk,
ettől itt nem kell tartani, "minden zsír!"
Lassan hazalebegtünk,
nénó, nénó...
"...koncert közben sose gondolok rátok..."
天
Bejegyzések
