A csehkiverés

90 éve volt Balassagyarmaton a csehkiverés. Tegnap este kilenc
percre minden közvilágítás kihunyt a városban, csak a gyertyák égtek
az ablakokban. Már amelyikben gyújtottak gyertyát.

(A pici /Political Incorrect Institut - a továbbiakban: pici/
munkatársának helyszíni beszámolója szerint, a volt Lenin lakótelep
ablakaiban igen gyéren pislákoltak gyertyafények, helyettük a
megszokott, sejtelmes-kék, monoton katódcső villogás jelezte csak:
itt is emberek élnek.)




1919, január 29-e nem csak Balassagyarmat történetében jeles nap,
de fontos dátum az ország modernkori történelme szempontjából is.
Sokkal fontosabb annál mintsem hogy megfeledkezhessünk róla.
Az ország közvéleménye számára gyakorlatilag ismeretlen
eseménysor az egyetlen példája annak, ahogy egy egészséges
- vagy egész egyszerűen csak "normális" - közösség fegyveres
ellenállással válaszolt az őt ért igazságtalan és megalázó diktátumra.
Hát persze, hogy sikerrel! Győzött az igazság!




Ezért, bár a csehkiverés katonai szempontból csak egy kissebb
ütközetnek számít, de jelentőssége bőven túlmutat ezen a
minőségen. A város polgárai és a teljesen szabadon döntést hozó
honvéd egységek komoly leckét adtak nem csak a megszálló cseh
csapatoknak, de saját nemzetüknek is.
Bár a történelmi Nógrád vármegye kettészakítását lehetetlen lett
volna megakadályozni, de a megyeszékhely, a térség történelmi
igazgatási központja (itt székel a megyei biróság, itt található a
volt vármegyeháza, a megyei börtön, szakiskolák, gimnáziumok,
és kórház van a városban) így magyar kézen maradhatott.

"így a pár ember által, hivatalos támogatás nélkül kezdeményezett vállalkozás teljes sikerrel végződött, és Balassagyarmatot, valamint az Ipolytól délre levő területet véglegesen felszabadította a cseh uralom alól."



Az évfordulóra film készült a történtekről, amit igaz, csak a 2010-es
filmszemlére neveznek majd, de jobb későn mint soha. Kiváncsian
várom. Bár némi szkepszissel azt is mondhatnám, nem fűzök túl nagy
reményeket - a valószinüleg tv-játék szerű - alkotáshoz, messze
járunk még a balti, vagy a lengyel nemzeti filmgyártástól, de ez a
finnyásság csak legyen az én bajom. A filmet meg mutassák be
lehetőleg mindenhol, ahol csak képernyő található az országban!

Civitas Fortissima!

天

Ophélie

Arthur Rimbaud - Ofélia

1.


A hűs, sötét habon, hol csillag alszik este,
fehér Ofélia, mint egy nagy liliom,
lassan leng tova, bő fátylai közt lebegve.
S hallalik zengenek a messzi csaliton.


Ím ezredéve már, hogy Ofélia sápadt
árnyként bolyong a nagy fekete folyamon.
Ím ezredéve már, hogy szelid tébolyának
borzong románcain az esti fuvalom. 


...





2.


Sápadt Ofélia, mint a hó színe, oly szép,
meghaltál, gyermekem, a folyam elrabolt.
Mert füledbe a szél, amint betört a norvég
hegyek felől, a vad szabadságról dalolt.


Mert titkos fuvalom suhant, hajad cibálva,
merengő lelkeden furcsa zsivajjal át,
hogy fák panasza közt, éjszakák sóhajára
meghallotta szived a természet szavát.


Mert megtörte dühös hörgésével a tenger
oly lágy, oly emberi leányka-bájodat,
s mert lábaidhoz ült egy áprilisi reggel
némán, szegény bolond, egy sápadt szép lovag.


Szabadság, vágy, egek: szegény őrült, mily álom!
Megolvadtál hevén, mint hó a láng felett.
Elfulladt a szavad a roppant látomáson.
- S a szörnyű Végtelen megölte kék szemed.





3.


S a költő szól: bolyongsz, csillagsugárban,
este, keresve, hol van a hajdan szedett virág;
s ő látta a vizen, fátylai közt lebegve,
Mint nagy liliomot, fehér Oféliát. 


(Rónay György)

天

- Kedves nézőink, globális híreinket hallották...

A képernyő picit mintha elhalványodott volna,
legalábbis remegni kezdett a kép, majd a szürkeruhás
ember váratlanul eltünt. A szobában lassan, de biztosan
egyre hűvösebb lett. Magukra húzták a takarót. A készülék
még pislákolt egy kicsit, valami zenét játszottak, aztán
reklámokat.Tíz perc, és teljesen kihültek a lakások,
minden ablak elsötétült, süket csend borult az egész telepre.

Fenn a gépházban még egyet tekert a kapcsolón, majd elindult
lefelé. 14 fok... morgott magában, az elég lesz,
csak tudjuk tartani...

天