Ha minden pillanatod merő banalitás, vakmerő kockázat:
hazugságod akkor is győztes gesztussá formálhatod, ha
fegyverrel kell szembenézned. Mert van olyan alkat akit
ez inspirál, aki tudja: nem kell szarakodni. Aki tudja,
minden el nem lőtt dum-dum golyó, a visszatartott ideg
az íjon, a remegő mutatóújj a ravaszon őt dicséri.
"Sokszáz iskolát építek", így szólt. Yeah!
És a marokfegyver megadta magát, ott maradt a zsebemben.
S miközben a szerencsétlen bohócot leteperték mellettem
a játékával, én ott álltam mereven, a parabellum izzadt
a tenyeremben, és tudtam: nem teszem meg. Nem tehetem,
mert így nem győzhetek. Lassan hátatfordítottam
és gyorsuló léptekkel hagytam magam mögött a
hipnotizált tömeget. Ahogy a fasorhoz értem
szemem elől lassan felszállt a vörös köd.
天
Bejegyzések
