Czuj, czuj, Czuwaj

Régen gondolkozom rajta, vajon hányan ismerik,
hányan tudják a városban, miért áll az oroszlán a
Margit-híd budai hídfőjénél? Soha nem koszorúzzák
meg. Június harmadika, egy elfelejtett évfdorduló,
idén a kilencvenharmadik.

"Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

...

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…

Gyóni Géza/Przemyśl, november."

Na de mit írt volna Gyóni, ha nem hal meg 1917-ben?
Ha még megéri a békediktátumot? Ha látja a magyar
honvédség szélnekeresztését, az ország tragédiáját?
Érdekes kérdés, amire nincs válasz, de jól mutatja
milyen relatív is az igazság, s milyen értelmetlen
áldozat volt így Przemyśl erődjének heroikus védelme,
ahol 88 éve a Központi Hatalmak végül legyőzték a nagy
orosz medvét, aki pedig állítólag legyőzhetetlen.

"A városba először a bajorok hatoltak be 1915.június 3-án
3 óra 30 perckor a Zasanie oldaláról, ezután nyugatról
behatolt a 4. osztrák–magyar lovassági divizió.
...1915. június 6-án az elfoglalt városba
látogatott az Osztrák–Magyar Monarchia
haderejének főparancsnoka Frigyes
főherceg, tábornagy."


Forog a kerék, soha meg nem áll, ezt tudjuk, Przemyśl
- ez az édes kis lengyel város - pedig őrzi a harc nemes
hagyományát, s fiai soha nem felejtik Hungária hőseit.

天