2008. ápr. 5.

Óva intve



Áll a bál, a ballib oldalon mindenki megvadult.
Az egyik legocsmányabb akciót Kuncze, az a drága
"ismeretlen ismerős" indította jegyzetfüzetének
meglobogtatásával. Zsarolás, vagy mi ez? Ez a drága
ember úgy viselkedne mint egy dörzsölt bűnöző? Nem,
az nem lehet, végül is csak egyszerű köpködés, majd
mosakodás, lett a dologból. Mivel nekünk is van füzetünk,
hát felütöttük egy korábbi esetnél, ahol bizony csúnyán
kivillantotta mackónk a protézise törtfehérjét.

2006 tavaszán járunk, nem sokkal a parlamenti választások előtt.
Az Óvás egyesület és vezérasszonya VII. kerületi műemlékmentő
akcióinak idején. Történt, hogy azt a bizonyos Király utca 40.
szám alatti Hild épületet az utolsó pillanatban sikerült
megmenteniük a lebontástól, Hunvald és Verók, VI. és VII.
kerületi prosztómesterek porig alázva, hazugságon kapva.
De még nagyobb a baj az izraeli befektetőnél, hiszen ő már
kiosztotta a kenőpénzeket, szorgosan zsírozta az ügymenetet,
és most ott ál csórén, egy téglához sem nyúlhat
- mi lesz a luxusapartmanokkal így? ( A pici /Political
Incorrect Institut/ kommentárja egészen pikáns, miszerint
a hölgy hazafias buzgalmában tudatosan hitestársai, szerinte
bűnöző és korrupt ügyletei ellen vette fel a harcot.)

És itt lép a képbe kedvenc dörmögőnk. Váratlan telefonhívásával
alaposan felcsigázta hősnőnk kiváncsiságát, aki egyenesen
parlamenti dolgozószobájáig szaladt az érdekesnek igérkező
csevejre. Ami tényleg érdekes lett. A mi kis macink gyakorlatilag
életveszélyesen, egész pontosan megöléssel fenyegette meg:

- A választásokig kussolni fogtok bazmeg, elegem van.
Nem akarom meghallani mégegyszer azt a szót,
hogy zsidónegyed: világos? Vagy ki lesztek nyírva!
A pénzzel meg még nem tudjuk mi a fasz lesz!

Az egyébként gyenge idegzetű, de Jeanne D'Arc lelkű lányt
két napig rázta ezután a sírógörcs. Amerikai férjével rendesen
összepakoltak, bőröndöket hurcolásztak napokig, míg végre jött
a hír: kegyelem. Bűnüket szolgálattal válthatják meg.
Egész pontosan az un. liberális sátorban kellett biztosítaniuk
asztalt, kézilányt, szendvicseket. Mindezt ingyen, egy hónapig,
vendéglátóipari vállalkozásuk kárára.

Szabó Ferenc / 1917-1945



A nagyapám, akit nem láthattam. A nagyapám, akinél tíz évvel
idősebb vagyok. Szabó Ferenc tanító, tartalékos zászlós.
1938-tól a Rongyos Gárdával majd a Magyar Királyi Honvédség
kötelékében részt vett a felvidéki és a délvidéki bevonulásban.
Öccsével, Alajossal megjárta Oroszországot: ő Kijevben hunyt el.
1945 március 31-én Fenékpusztánál, a Szent László hadosztály
tüzéreként érte repesztalálat a mellkasán, két nap múlva halt
bele sérülésébe. Huszonnyolc évet élt, ebből hetet fegyverben
szolgált végig. Béke poraira.