2008. dec. 18.

Aranyág



December 16., este nyolc óra. A magyar közszolgálati
televízió 1-es csatornáján, főműsoridőben mutatkozott be
ország-világ előtt a képen látható úrhölgy, azaz...ő...hölgyúr.
Egyébként is nagyon menő társaság jött ott össze a stúdióban:
Zalatnay "Csini", Szulák "Mélytorok" Andrea, Pityinger
"Kábítószerember" Laci és a slampos, szürkeruhás,
"Gyomorbetegarcú Ismeretlen" társaságában villogott hősünk:
Lady Dömper. Mindenesetre megtudtuk tőle, hogy nyolc
Whiskey-kólát csakis az iszik meg aki nem alkesz, hanem csak az,
akinek az jól esik. Aha. Pityinger sose marad ki reggel hatnál tovább
ha bulizik, mert szerinte reggelig bulizni illúzióromboló. Aha.
A Gyomorbetegarcú Ismeretlen nem tudott mondani semmit se,
a többit már nem hallottam, mert elnyomta a készülék hangját a
bensőmböl feltörő fékezhetetlen, és vígasztalhatatlan zokogás.



Az éjszaka még párszor felriadtam: álmomban Pityinger jött el
hozzám lopni, a konyhában matatott, pakolta ki a hűtőt.
Zalatnay a Gyomorbeteg lábfejét vakargatta, és kicsit nyáladzott.
Aztán egy Aranyág gála díszletei közt piruettezve, Lady Dömper
úrhölgy/hölgyúr siklott át a szobán, jobb kezében a klasszikus
"Krasznaja Moszkva" üveggel, a bal karján egy kis púpos,
néger csecsemővel, és rámkacsintva ezt sziszegte:
- Szépfiú, nem kérsz egy kicsit? Aranybogaram...cukipofám...