2009. jan. 30.

A csehkiverés


90 éve volt Balassagyarmaton a csehkiverés. Tegnap este kilenc
percre minden közvilágítás kihunyt a városban, csak a gyertyák égtek
az ablakokban. Már amelyikben gyújtottak gyertyát.

(A pici /Political Incorrect Institut - a továbbiakban: pici/
munkatársának helyszíni beszámolója szerint, a volt Lenin lakótelep
ablakaiban igen gyéren pislákoltak gyertyafények, helyettük a
megszokott, sejtelmes-kék, monoton katódcső villogás jelezte csak:
itt is emberek élnek.)




1919, január 29-e nem csak Balassagyarmat történetében jeles nap,
de fontos dátum az ország modernkori történelme szempontjából is.
Sokkal fontosabb annál mintsem hogy megfeledkezhessünk róla.
Az ország közvéleménye számára gyakorlatilag ismeretlen
eseménysor az egyetlen példája annak, ahogy egy egészséges
- vagy egész egyszerűen csak "normális" - közösség fegyveres
ellenállással válaszolt az őt ért igazságtalan és megalázó diktátumra.
Hát persze, hogy sikerrel! Győzött az igazság!




Ezért, bár a csehkiverés katonai szempontból csak egy kissebb
ütközetnek számít, de jelentőssége bőven túlmutat ezen a
minőségen. A város polgárai és a teljesen szabadon döntést hozó
honvéd egységek komoly leckét adtak nem csak a megszálló cseh
csapatoknak, de saját nemzetüknek is.
Bár a történelmi Nógrád vármegye kettészakítását lehetetlen lett
volna megakadályozni, de a megyeszékhely, a térség történelmi
igazgatási központja (itt székel a megyei biróság, itt található a
volt vármegyeháza, a megyei börtön, szakiskolák, gimnáziumok,
és kórház van a városban) így magyar kézen maradhatott.

"így a pár ember által, hivatalos támogatás nélkül kezdeményezett vállalkozás teljes sikerrel végződött, és Balassagyarmatot, valamint az Ipolytól délre levő területet véglegesen felszabadította a cseh uralom alól."



Az évfordulóra film készült a történtekről, amit igaz, csak a 2010-es
filmszemlére neveznek majd, de jobb későn mint soha. Kiváncsian
várom. Bár némi szkepszissel azt is mondhatnám, nem fűzök túl nagy
reményeket - a valószinüleg tv-játék szerű - alkotáshoz, messze
járunk még a balti, vagy a lengyel nemzeti filmgyártástól, de ez a
finnyásság csak legyen az én bajom. A filmet meg mutassák be
lehetőleg mindenhol, ahol csak képernyő található az országban!

Civitas Fortissima!