Na végre: előkerült a madaram. Itt volt az ideje Turulka, már
kezdtem aggódni, hogy végleg máshol vertél tanyát. Hát nem,
talán a belvárosi egér még mindig zsírosabb mint az egyszeri
mezei, és lassan jönnek a hideg napok és a fagyos éjszakák.
De most még egy utolsót töltekezhetünk a szikrázó októberi
nap bronzfényű sugaraival. Erőt gyüjthetünk az elöttünk álló
kemény télre, mert úgy néz ki kemény lesz, és a súlyos
mínuszok majd nem csak celsius fokban lesznek értendők.
Elnéztem ezt a gyönyörű madarat, és megirigyeltem. Meg, mert
néha szivesen elrepülnék vele én is, új mezőket, réteket, új tetőket
keresnénk a magasból. És az árnyékunk nem állna meg üldözni
a lent lihegő kis áldozatokat. Mert egérből sose volt még mínusz.
天
Bejegyzések
