Az én ablakomból néha ő látszik.
Egy fővárosi vörösvércse. És persze néha a párja.
Több mint egy évtizede éldegélnek itt a szomszédban
az eresz alatt, itt voltak már fiókák is. Mivel a vércsék is
a sólyomalakúak családjába tartoznak (tulajdonképp sólymok),
nem volt nehéz a névválasztás. Turulka és Turulkáné.
Egy ideje fotózgatom őket.
Fel se kell álljak a forgószékemből akár.
Egyet-kettőt kattintok, csatlakoztatom
a kábeleket az asztalomon pihenő ördögi
szerkezethez, és készen is vagyunk,
a totemállat mindenkié...
"De immár tudom, hogy a toronyszoba tejüveg
ablaka más dimenziókba, idegen térbe és időbe nyíló
hatalmas ajtó volt..."
天
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése